Közös fotózás

2026. augusztus 13-án közös fotózáson vettünk részt gyermekeinkkel, egyforma Kék Méhecskék pólóban. Ezek a képek mutatják meg igazán, kik vagyunk: szülők és gyerekek, akik együtt építik ezt a közösséget.

A Kék Méhecskék története hivatalosan egy alapítvány története, három nővel a kuratóriumban – Kálmán Mónival, Kurucsai Ágival és Palotai Anitával. De aki minket ismer, tudja, hogy ez már régen nem csak erről szól: mi hárman „csomagban jöttünk”, gyerekekkel, férjekkel, családokkal együtt – és mire észbe kaptunk, egyszerűen összenőttünk.

„A gyerekeink együtt nőnek, mi együtt harcolunk, együtt tervezünk, együtt örülünk a sikereknek, és ha az egyikünknek szüksége van a másikra, akkor nincs kérdés. Ott vagyunk.”

Köszönjük, Viktória!

Ennyi autista és nem autista gyermeket egyszerre egy helyen tartani, rávenni őket, hogy legalább nagyjából egy irányba nézzenek, közben alkalmazkodni hozzájuk, kivárni őket – és még gyönyörű képeket is készíteni róluk… nem kis teljesítmény. Köszönjük Seresiné Kollár Viktóriának, a ViktóriArt Fotónak, hogy nem akarta megváltoztatni a gyerekeket a képek kedvéért, hanem hagyta, hogy önmaguk legyenek – és közben elkapta azt, amit látni szerettünk volna: minket, a gyerekeinket, a családjainkat, egymást.

Köszönjük a türelmet és a sok mosolyt a gyerekeknek – és mindenkinek, aki segített, hogy ilyen szép emlékek születhessenek!

És a ti családotok

Ez a család nem ér véget velünk. A Kék Méhecskéket azért hoztuk létre, hogy senkinek ne kelljen azt éreznie, hogy egyedül maradt ebben az egészben. Ha érintettként, szülőként, nagyszülőként, testvérként vagy egyszerűen csak mellettünk álló emberként velünk tartotok, akkor mostantól van egy új családotok is.

Mi. A Kék Méhecskék. És nálunk van helyetek. 💙🐝