Tagjaink
Kálmán Móni
Kuratóriumi tag · egy 8 éves autista kisfiú, Bence édesanyja
„Nem vagytok egyedül – utunk az elfogadás és a közösség felé”
Kedves Látogatók!
Kálmán Móni vagyok, a Kék Méhecskék az Autistákért Alapítvány egyik kurátora. Születésem óta dunavarsányi vagyok, és jelenleg is itt élek a családommal. Van egy 8 éves autizmussal élő kisfiam, akit Bencének hívnak.
A kisfiam két és fél éves volt, amikor megkaptuk az autizmus diagnózist. Azóta benne élünk ebben a világban, tanuljuk és formáljuk azt nap mint nap. Az óvodai éveket speciális intézményben töltöttük, most pedig egy újabb mérföldkőhöz érkeztünk: elkezdtük az iskolát.
Bence egy igazán vidám, boldog kisfiú, aki tiszta szívből szeretne barátkozni. Végtelenül kíváncsi természet: minden nagyon érdekli, mindent meg szeretne nézni, megismerni, és csodálatos módon rajong az állatokért.
Ugyanakkor számára a legnagyobb kihívást a megkésett beszédfejlődés, a kommunikáció, valamint maga az autizmus jelenti – emiatt a kapcsolatteremtés is nehezebben megy neki. Bár beszél, a beszédét rajtam kívül a külvilágnak még nehezebb megértenie. De benne megvan a vágy és az akarat, kétéves kora óta folyamatosan fejlesztésekre járunk, és ennek a kitartó munkának köszönhetően a saját tempójában szépen fejlődik.
Édesanyaként megtapasztaltam az út nehézségeit és a legkisebb sikerek feletti óriási örömöt is. Tiszta szívből hiszem, hogy minden autizmussal élő személy egy csoda, akik tele vannak őszinteséggel és szeretettel. Az alapítvány megálmodója Anita volt, és amikor felkért arra, hogy álljak mellé, egyetlen percig sem kellett gondolkoznom ezen: azonnal igent mondtam.
Azóta három, érintett édesanyaként összefogva dolgozunk, Anitával és Ágival nem csak barátság alakult ki közöttünk, hanem mára már szinte családként tekintünk egymásra. Együtt örülünk, együtt sírunk és együtt küzdünk nap mint nap – mindannyian a saját tapasztalatainkat és szeretetünket tesszük hozzá ehhez a közös küldetéshez. Amikor csatlakoztam az alapítványhoz, úgy döntöttem, hogy elkezdem a gyógypedagógiai asszisztens képzést is, mert szerettem volna még mélyebben belelátni ebbe a világba, és a gyakorlati tapasztalataim mellé szakmai tudást is szerezni.
Hittük és hisszük, hogy senkinek sem kellene ezt az utat egyedül bejárnia.
Fő céljaink és küldetésünk:
- Segíteni más szülőknek az elfogadásban és a diagnózis feldolgozásában.
- Létrehozni a helyi és környékbeli érintett családoknak egy olyan összetartó közösséget, ahol megélhetik az idetartozás érzését.
- A legnagyobb jelenlegi projektünk egy speciális, akadálymentes játszótér létrehozása: Egy olyan biztonságos és elfogadó hely megteremtése a célunk, ahol az autista, ADHD-s, vagy más speciális igénnyel élő gyermekek és felnőttek valóban jól érezhetik magukat. Szeretnénk, ha lenne egy tér, ahová bátran kimozdulhatnak, kikapcsolódhatnak, és ahol senkinek sem kell a négy fal között rekednie.
Bízom benne, hogy nálunk te is támaszra, megértésre és egy igazi közösségre lelsz.